Először nem igazán foglalkoztatott egy ilyen teszt, amiben csak és kizárólag két-három laptopot vetünk össze Pro Tools-os teljesítmény szempontból, de aztán meggondoltam magam. Hogy miért? Mert szerintem mára az egész ügy megkerülhetetlen. Zenészek tömegei használnak nap, mint nap hordozható gépeket akár a színpadon, akár otthon, akár utazás közben. És akár tetszik, akár nem, hangmérnökök tömegei használnak mobil gépeket munkához akár külső helyszíneken, akár utazás közben, akár otthon. Óriásit ugrott a technológia, hiszen gondoljunk csak bele, a mai laptopok már olyan feladatokat is képesek ellátni, amelyre pár évvel ezelőtt még egy asztali gép is alig volt képes. Így bármennyire is vallom, hogy NEM járt még le az asztali gépek kora, el kell ismerni, hogy a mobilitás hihetetlen sok előnyt ad, és most már teljesítményben sem kényszerít igazán fájdalmas korlátok közé. Sőt, nagyon sok esetben pont a mobilitás miatt nyerünk olyan dolgokat, amelyekről régen álmodni sem mertünk volna. Mert gondoljunk csak bele, hogy például egy zenész esetében micsoda előny, hogy ha hajnal egykor “megszállja” a múzsa, akkor nem kell eszeveszetten keresni egy komplett munkaállomást, hanem elég a laptopját bekapcsolni, és kb. egy percen belül már alkothat is. Vagy egy hangmérnök otthon pihenésképpen egy jó családi filmnézés után még alvás előtt be tudja fejezni az editing sessiont egy kis laptopról. Az előnyök gyakorlatilag végtelenek, éppen ezért próbáltam meg három hordozható gépen összehasonlítani, hogy ma vajon melyik mire képes.

Az alanyok

A teszthez egy régebbi és két újabb hordozható gépet választottam, olyanokat, amelyekhez kicsit több időre is hozzáférek, hogy ténylegesen lássam, melyik hogyan viseli a mindennapi gyűrődést. Fontos megjegyezni, hogy a tesztkörnyezet teljesen életszerű, minden gépen “napi élet” folyik, e-mail, web, filmnézés, stb. Egy izolált környezet – véleményem szerint – nem tükrözte volna a való világot. Egy fájdalmas pont van, hogy sajnálatos módon csak mac laptopokon készült a teszt, mert a cikk írása alatt nem fértem hozzá olyan wines típusokhoz, amelyek megfeleltek volna. De a három konfiguráció elég általános, így ebben az esetben is átfogó képet tud adni.

• régi gép: Core2Duo 2.4GHz, 4GB rammal, snow leopard rendszerrel (pre-unibody) 7200rpm hdd
• új gép 1: Intel i7 (sandybridge) 2.8GHz (dual-core) 4GB rammal, lion rendszerrel, 5400rpm hdd
• új gép 2: Intel i5 (sandbridge) 2.4GHz (dual-core) 8GB rammal, lion rendszerrel, 5400rpm hdd

Minden gépen a legújabb Pro Tools 10-es futott, alap plugin csomaggal. Az oprendszerek át lettek nézve, karbantartás történt, hogy minél kevesebb mértékben szólhasson bele egy teleszemetelt rendszer az eredményekbe. Minden gépben normál meghajtó volt, sehol nem használtunk ssd-t. A meghajtók méretben eltértek, és egyedül a régi gépben volt 7200-as hdd.

A teszt

Első kör:

Először minden gépen egyszerű sessionökkel kezdtem, pár audio track, egy-két virtuális hangszer, és minden ajánlás ellenére beépített hdd-n. A beépített hdd használatát ilyen célokra továbbra sem javaslom, csak a teszt kedvéért csináltam így az elején. Itt nem volt túl nagy különbség a gépek közt, a két újabb, sandybridge-es gépen gyorsabban töltődött a Pro Tools, a pluginek valamivel gyorsabban jöttek be, de semmi eget rengető. Természetesen kényelmesebb volt dolgozni az újabb gépeken, hiszen gyorsabban reagáltak minden parancsra, de őszintén a Core2duos gép is abszolút jól teljesített.

Az egyszerű session így nézett ki a végén:

1. 16 audio track
2. 4 instrument track (1 boom, 1 vacuum, 2 expand)
3. 3 audio group
4. 24 plugin

Második kör:

Ebben a körben először a mellékelt test session-t (Audrye session – turn me on) használtam, most már rendesen, külső meghajtóról, firewire 800-as csatlakozással. Ez egy közepes méretű session, ami viszont rendesen leterheli a Core2duo-s gépet, a processzor terhelés 75-85% között mozog, néha egy-egy cpu errorral kiáll a session, de kompromisszumokkal azért használható a dolog. Na jó, ha valaki haladni is szeretne, akkor azért erős kompromisszumokkal, de mégis, nem lehetetlen megoldani, ami azért elég szép ahhoz képest, hogy ne felejtsük el, egy hordozható gépről beszélünk.

Az Audrye test session terhelése a gépeken:

Itt már érdekesek az eredmények. Egyrészt jól látszik, hogy az új gépek nem csak papíron, hanem a való életben is nagyon jól teljesítenek. Azt persze senki se felejtse el, hogy ezekben az esetekben azért a ventilátorok dolgoznak rendesen az összes gépben! Ami számomra inkább meglepő, hogy konkrétan egy százalék különbséget nem tapasztaltam az i7-i5 közti teljesítményben. Pedig többre számítottam, mert végigrágtam magam szinte az össze inteles doksin, nézegettem neten is teszteket, és valahogy csak egy-két olyan oldal volt, ahol őszintén bevallották, hogy bizony kevés olyan szituáció van, amikor az i7 megmutatja igazi előnyét. De azért nem adtam fel, irány a “mély víz”, dvd session következik.

A harmadik kör:

Az egyik kedvenc sessionöm, mert itt aztán minden kiderül. Rengeteg sáv, rengeteg plugin, rettentő mennyiségű automatizáció és dupla kimeneti routing. És ha mindez még nem lenne elég, a hab a tortán egy két és fél órás video track. Ezzel támadtam ebben a körben. A core2duo eredményeit már ismertem. A session szinte használhatatlan volt rajta, néha egy-két másodpercre megindult, de buffer errorok, röcsögések, akadozások, pörgő strandlabdák közepette ki kell mondani, a session használhatatlan volt a régi gépen.

Lássuk az új jövevényeket, azok vajon mit tudnak? Nos, itt már volt meglepetés. Annyit vártam, hogy a session működjön, ha van is egy pár dolog amiről le kell mondani, de nagyjából legalább használható legyen. És a meglepi: nem kell semmiről lemondani, a session tökéletesen használható mind az i7-es, mind pedig az i5-ös gépen. Sőt, a Pro Tools is egészen reakcióképes maradt, lehet normálisan navigálni a sessionben, lehet editálgatni, nem hal meg a dolog akkor sem, ha netán eszünkbe jutna valamely pluginen módosításokat kívánunk eszközölni. Itt már viszont volt különbség a két új gép közt. Az i7 kb. 5%-al alacsonyabb processzor terheléssel vitte a sessiont.

A kisördög persze ekkor már munkálkodott bennem, gondoltam adjunk még hozzá plugineket, hátha kifekszik valamelyik versenyző. Kijelöltem egy pár sávot és az új channel stripet elkezdtem hozzáadni a sessionhöz. Az eredmény? A meglévő nem kicsi anyaghoz még 80db channelstripet adtam hozzá úgy, hogy a Pro Tools mindvégig stabil maradt, mind a két gépen. A session tökéletesen használható volt. A gépek ugyan melegedtek rendesen, így a ventilátorok dolgoztak keményen, de a lényeg, hogy gyakorlatilag minden kompromisszum nélkül használható volt az egész session. Itt már persze a laptopok teljesítőképessége határán mozogtunk, de ismét hangsúlyozni szeretném, hogy hordozható gépekről beszélünk, és egy meglehetősen szép nagy sessionről.

Konklúzió

Nem tudom, hogy hova tart ez a dolog, de abban biztos vagyok, hogy nagyon rövid időn belül, akár a thunderbolt terjedésével együtt, egy olyan korszakba lépünk, ahol már tényleg csak egy szűk rétegnek kell majd asztali gép. Nem mondom persze, hogy a desktop halott lenne, hiszen még nagyon sok dolog van, amire egy laptop nem alkalmas, főleg, ha a mi kis iparágunkon kívülre tekintünk. A fejlődés viszont megállíthatatlan. Az érzés viszont, hogy akár útközben is lehet dolgozni egy komolyabb sessionön, leírhatatlan.