A sok idő nem hiába telt el. Az eszközt gyakorlatilag minden lehetséges környezetben bevetettük, nem kíméltük. Volt recording, volt live sound, volt mix, tehát tényleg minden olyan helyzet, ahol megmutathatta, hogy mit tud. Minden szituációban komoly feladatokat kapott, tényleg látni/hallani akartuk, hogy elvérzik-e, vagy éppen kitűnik.
!(left)/images/timfarrant.jpg! A Buzz audio-t Tim Farrant (kép) alapította 1985-ben, professzionális audio szolgáltatásokat nyújtott és nyújt a mai napig is Új-Zélandon. A szolgáltatások körébe nagyon sok minden tartozik, akár egy komplett hangstúdió teljes tervezése és technikai kivitelezése (nem építészetileg). Gyakorlatilag ebből nőtte ki magát a mára ismert úgynevezett _boutique high-end audio_ gyártó. A tervező meglehetősen széleskörű és nagy tapasztalattal rendelkező szakember, aki mind broadcast, mind stúdiótechnika területén nagyon otthonosan mozog. Először “csak” custom termékeket tervezett stúdiók számára, de hamar tovább kellett lépnie, mert egyszerűen igény volt rá. 
Egyike azon kevés gyártóknak, akik a nagy átlaghoz képest meglehetősen keveset költenek reklámra, inkább termékeik minősége, hangja az, ami egyre ismertebbé teszi a Buzz audio márkanevet. Mai tesztalanyunk a cég channelstripje. Ez gyakorlatilag egy bemeneti/recording csatorna, szabványos rack méretben.
h5. Szekciók szépen sorban, egyenként
!(left)/images/preamp.jpg! *Preamp*
Semmi csicsa, egy “egyszerű” preamp, ami természetesen ha kell, ad +48 volt fantom tápot kondi mikrofonoknak. Alapvetően 9dB-től 50dB-ig erősít, de közvetlen a gain alatt található egy 0/+15-ös kapcsoló, amivel az teljes gain lehetőség 65dB-re növekszik. Ez már gyakorlatilag akkor is elég, ha ribbon mikrofont használunk valamilyen halkabb hangforráson. A bemeneten nem található pad, ami elsőre ijesztő lehet, de tudatos dolog. Egész egyszerűen akkora headroom van, hogy nincs szükség pad-re. Eddig semmivel nem sikerült még csak az clipping közelébe sem érni, akármivel is próbálkoztam. A padless dizájn azért jó a tervező szerint, mert így teljesen mindegy, hogy milyen gain állással dolgozunk, a preamp ugyanúgy fog szólni, ami persze kifejezetten hasznos. A bemeneti rész a Farrant által tervezett BE40-es igazi A osztályú műveleti erősítőre épül. És bár a tervező azt mondja, hogy az erősítő nem a tankönyvi specifikációk tipikus példája akar lenni, hanem jól “akar” szólni, ehhez képest olyan értékekkel büszkélkedhet, amivel talán nem is annyira sokan. Persze eleve üdvözítő, amikor valaki nem matematikai pontosságra törekszik, hanem mondjuk arra, ami ebben a szakmában igazán számít, a megszólalásra.
!(left)/images/impedance.jpg! Plusz nagyon aranyos fícsör, hogy a bemeneti impedanciát folyamatosan tudjuk szabályozni egy potméterrel, így akár az alapvetően jól ismert mikrofonjainkból is különböző hangzást tudunk előcsalni. 220ohm-tól egészen 5500ohm-ig tekergethetünk. Néha alig hallható a változás, de sokszor egész komoly tónusváltozást lehet előidézni. Ha pedig nem vagyunk biztosak benne, hogy melyik beállítás tetszik jobban, egyszerűen hagyjuk kb. középállásban (1400ohm), vagy egy nagyon picit magasabban. Annyira érdemes figyelni, hogy bizonyos vintage mikrofonoknál működés közben problémát okozhat az impedancia folyamatos módosítása (pl. vintage U87 “beleng”). Egy apró kis figyelmesség, hogy a fantom táp soft startos, tehát ha véletlenül nem halkítunk le semmit, és úgy kapcsoljuk, akkor sem fog szétrobbanni minden.
Milyen a hangja? Ez az amiről baromi nehéz írni, mert nyilván igazából hallani kell. Elsősorban tiszta, clean sound, de nagyon kellemesen. Azért vagyok bajban a megfogalmazással, mert bár tényleg clean, mégis annyira jó hangja van, hogy minden egy picit nagyobbnak, jobbnak tűnik. Emellett viszont annyira hitelesen tiszta a hangja, hogy ha az ember magát a mikrofont szeretné hallani, és annak pozicionálását, azt bizony tökéletesen megteheti. Meglehetősen sok olyan preamp van ma a piacon, ahol nem csak az apróbb, de még a közepes különbségek is eltűnnek a mikrofonok közt. Ez a buzz preamp nem olyan. Kifejezetten jó mikrofon teszteket végezni vele. Attól viszont, hogy ennyire pontos, mégis valahogy kifejezetten szép, “larger than life” hangú preamp.
A preamp specifikációi magában:
_Frequency response: 3Hz-400kHz (-3dB)_
_Total harmonic distorsion: 100Hz=0.005%, 1kHz=0.005%, 10kHz=0.015%_
_Noise: full (65dB) gainnél -95dBu_
A mikrofon preampen kívül vonal bemenetünk is van, meg persze intrument is. Mindet próbáltuk már, és ugyanolyan jó élményeink vannak, mint a mikrofon preampnél. Itt található egy BAL/UNBAL kapcsoló, amivel a hátoldalon található vonalbemenet és az elöl található instrument bement közt választhatunk. A 0/-10dB-s kapcsoló csak az xlr bejáraton működik, ilyenkor viszont nem csak egyszerűen csillapít, hanem az alapvetően 20k ohmos impedanciát felviszi kb. 70k ohm közelébe, hogy nagy jelszintnél is igazán tiszta maradjon a jel. Alapvetően nagyon nehéz túllőni ezt a bemeneti részt is, konkrétan ez szerintem csak akkor történik meg, ha a gain struktúra valahol a láncban nagyon nem stimmel.
*EQ*
!(left)/images/eq.jpg! Meglehetősen rugalmas és sokoldalú. Vagy egy hipass filterünk amely 25Hz-től egészen 450Hertzig megy 12dB/oktávos vágással. Majd következik egy high shelf rész, ahol még kapunk egy TIGHT/BROAD kapcsolót is. Tight állásban csak igazán magasan emel, míg broad állásban szélesebb lesz a filter, egészen a középmagas frekvenciákig leér. Alatta találunk egy low shelf részt, ahol vagy 60, vagy 120Hz lesz a “turnover” pont. Annyit érdemes tudni erről, hogy bár ezt sok gyártó úgy oldja meg, hogy ez elektronikus (girátoros), ebben a részben igazi folytó(induktivitás) van, mert szerintük ez sokkal jobban szól. Ezek után kapunk még két teljes parametrikus részt mid band1 és mid band2 névvel, ahol már sávszélességet is tudunk állítani, és frekit is, nem is akárhogy. Ez a két band képes a teljes spektrumot lefedni, mert mind a kettő rendelkezik egy x1/x10-es kapcsolóval. Első látásra, amikor még nem szúrtam ki a kapcsolót a képeken, azt hittem, hogy kicsit megköti a kezünket, hogy nem lehet szabadon válogatni a frekvenciát, de így, gyakorlatilag azt teszünk amit csak akarunk.
Alapvetően az eq hangjára is az a jellemző, hogy nagyon szépen, tisztán és dinamikusan szól. Igaz ez akkor is, ha csak apró korrekciókat végzünk, és akkor is, ha komolyabb emeléseket hajtunk végre. Ahogy jobban tekerjük, tehát egyre több dB-t adunk valahol, nagyon kellemesen színez az eq. Nem igazán vintage, de nagyon szép zenei hatás. Az az igazság, hogy ha jól eltaláljuk a frekit mondjuk az adott hangszerhez, akkor tényleg csak ízlés kérdése, hogy mennyit vágunk, vagy emelünk, mert szinte bármit teszünk, őrület jól szól. Persze ha éppen arra van igény, akár sebészi pontossággal vághatunk ki zavaró dolgokat, arra is kiválóan alkalmas. Olyannyira, hogy már kevés vágással is igazi “űrt” teremthetünk egy-egy tartományban. Éppen ezért érdemes odafigyelni, mert ez az eq ilyen téren meglehetősen kíméletlen, azt teszi, amit tekerünk. Ebben a kategóriában már nincs olyan, hogy tizendébéket csak úgy büntetlenül tekerünk, mindent hallani fogunk. Az eq rész önmagában is fantasztikus, gondolom ezért is adták ki ezt külön önálló termékként. Ami igazán tetszik, hogy bármit is teszünk vele, nincs zajosodás, torzulás, nem “omlik” össze, csak teszi a dolgát, hihetetlenül hatékonyan.
*Kompresszor*
p(pq). hatékony, pontos, embertelenül jó!
!(left)/images/comp.jpg! Ez egy szép, okos kis opto kompresszor, de ahogy azt már szinte el is várjuk, mégis van benne egy-két ügyes csavar. Ahogyan az illik, nagyon szépen lehet vele dolgozni, akár felvételről, akár keverésről legyen szó. Félelmetesen sok decibel redukciónál is könnyedén tud transzparens maradni, ha pedig másként dolgozunk, nagyon szép soundja van. Egy bizonyos szint felett megrágcsálja a magas tartományt, de ez nem vészes, ráadásul, ha már ismerjük, és nem akarunk magasveszteséget, akkor nyilván úgy kezeljük, hogy elkerüljük ezt. Az attack három állású, gyors, lassú és auto. Gyors üzemmódban optokompihoz képest irgalmatlanul gyors, úgy 1ms körüli, ami egy picit változik is annak függvényében, hogy mekkora gain redukcióba hajtjuk. A slow attack amolyan optósan lassú, ugyancsak változik természetesen attól függően, mennyire durván dolgozunk. Az auto attack egy nagyon okos kis dolog, ebben az esetben teljesen a bemenő jelen és a redukción múlik, hogy mennyire lesz gyors, vagy lassú az attack. A ratio kontrol is csak négy állású, 2, 5, 10, és 20. A release-nél sem estek túlzásokba, egy hat állású kapcsolónk áll rendelkezésre, amivel gyorstól a lassú release-ig szabályozhatunk, illetve itt is megjelenik az auto mód, ami úgy működik, hogy a gyors tranziensű jeleknél gyorsan “ereszt”, a lassabbaknál pedig persze lassabban, így az egész autorelease egészen tág határokig meglehetősen zenei eredményt produkál. Komoly meglepetést okozott, hogy ha teljesen auto módban használjuk a kompit, tehát mind az attack, mind pedig a release auto módban van, akkor is kifejezetten jól használható, nagyon szépen dolgozik. Utolsó tekerőnk a makeup gain, ez talán nem szorul külön magyarázatra.
Alapvetően, ha csak átnézzük a kompresszor rész paraméterezhetőségét, akkor joggal feltételezhetjük, hogy egy nem túl flexibilis eszköz, hiszen rendkívül kevés az állítható dolgok száma. Most mondom, hogy ne ítéljünk ez alapján. Amit ez az optokompresszor tud, az igazán kiemelkedő, olyannyira, hogy sok más topológiájú versenytárs is megirígyelheti. Ahogy azt már írtam, tudunk olyat, hogy észrevétlenül dolgozunk vele, de ha jobban belemászunk, akkor hallhatjuk, hogy mire képes ez a rész. Doboknál például hihetetlen punch-ot lehet csinálni úgy, hogy nem teszi tönkre a mély tartományt. Hihetetlen erő, dinamika, de ha éppen arra van szükségünk, nagyon szépen lehet igazi “krémes” hangzást is csinálni. Semmiképpen nem agresszív kompi, viszont szerintem nagyon sokoldalú. Ha igazán röviden akarom összefoglalni: hatékony, pontos, embertelenül jó!
*Fet limiter*
Gyors, mint a villám. Igazából azért is van itt a lánc végén, hogy pl. védjen az overektől. És pont erre tökéletes, hogy nem fogjuk túllőni az a-d konvertert. Itt van limiter thresholdunk, valamint gyors, közepes és lassú release-re lehetőségünk. Ezzel a résszel azért vigyázzunk, mert ha nagyon keményen beleszaladunk, akkor ez itt kérem szépen megzabál mindent. Természetesen ezt nem lehet hibaként felróni, hiszen ez a dolga. Én személy szerint csak akkor használom, ha tényleg ultrabiztosra szeretnék menni, hogy ne legyen over, ezen kívül nem szeretem bekapcsolni, mert nyilvánvalóan a hangja, ha keményen dolgozik, akkor nem annyira tetszetős, de ahogy írtam, nem is azért van.
*Main output*
Ha a fenti rész még nem lenne elég, itt van nekünk mondhatni bónuszként a kimeneti rész. Először is természetesen tudjuk kapcsolni, hogy éppen mivel dolgozunk, line, vagy mikrofon. Vagy egy output gain, tudunk polaritást fordítani és ugyanitt mute-olni. Majd itt van nekünk a CLEAN/TRANNY kapcsoló. Ez annyit tesz, hogy ha clean állában használjuk, akkor ahogy azt már többször is írtam, gyönyörű clean soundot kapunk. Viszont ez a channelstrip rendelkezik egy igazi jó trafóval, ami így külön kapcsolható a jelútba. No ezzel megint egy igazán fantasztikus dolgot kapunk, mert tervezéséből adódóan ez olyan igazi színezős “vintage soundos” trafó. Nem annyira agresszív, mint mondjuk egy nagy Carnhill a neve cuccokban, de nagyon szép hangú, minél jobban hajtjuk, annál jobban telítődik, tehát annál inkább vintage-be hajlik a sound. És mivel itt headroommal nagyon jól állunk, nyugodtan lehet tekerni, nem kell szerénykedni.
h5. A játék neve, sokoldalúság, nem is akárhogy
!(left)/images/routing.jpg! Szándékosan hagytam ki eddig a routingot. Mert szerintem ez tényleg külön említésre méltó. Először is, minden szekciónak van külön be- és kijárata. Tehát ha mondjuk nekünk egy bizonyos helyzetben csak az eq kell, nem gond, tudjuk azt is használni, mindezt úgy, hogy az egész preamp és mondjuk a kompi részt egy teljesen más dologra használjuk. Most már sejthetjük, hihetetlen flexibilis a kütyü. Komolyan mondom, elképesztő! És az, hogy külön-külön is tudjuk a dolgokat használni, az még mindig csak egy dolog. Az egész channelstripen keresztül még sidechainelhetünk is!
Csak hogy egy-két pédát említsek, mondjuk az eq nagy részét elhasználjuk egy hangszerre, de bármelyik bandot külön sidechain útra tudjuk küldeni, így akár egy fantasztikus deessert is csinálhatunk. Vagy a highpass segítségével megváltoztatjuk az optokompi reakcióját, hogy ne reagáljon a mélyekre, vagy ne annyira. Az már nem is kunszt, hogy a main szekció segítségével külön meg tudjuk hallgatni a sidechain utat. Ezzel sincs még vége. A kompresszorunkat egy kapcsolással az eq elé, vagy után tehetjük. Nem kell patchelni, egy pillanat alatt meghallgathatjuk, hogy melyik a jobb hangilag. Megmondom őszintén, hogy talán csak egy dolgot hiányolok, egy all bypass kapcsolót. Nem érzem óriási hiányát, de néha jól jönne egy ilyen. Az egész strip jobb oldalán találjuk a meteringet. Az egyik “csík” a kompi dolgait mutatja, a szélső pedig kapcsolható, hogy inputot, vagy outputot mutasson.
p(pq). egyetlen komoly gondunk volt, egész egyszerűen többet szerettünk volna! Mondjuk úgy 6-8 darabot egyből!
Amikor anno kicsomagoltuk ezt a channelstripet, elsőre meglehetősen zavarba ejtő látvány, mert annyi potméter és kapcsoló van, hogy akaratlanul is kapkodja az ember a fejét, és a kezével keresi a termékleírást. Akkor úgy gondoltam, hogy talán ez lesz a nehéz pont, hogy mire megszokom, hogy mi hol van, és mit csinál, addigra elfelejtem az elejét. Nagyon kevés a visszajelző világítás. Aztán meglepő módon már pár óra múlva egészen megszokottá válik mindennek a helye, nem hiányzik a visszajelzések hiánya. Ma pedig már szinte vakon tudnám, hogy mi merre van. Ezt csak azért írtam le külön, mert tényleg először egy kicsit sci-fi fíling tör az emberre, de hamar meg lehet vele barátkozni. Sőt amikor már az első csodálaton túl vagyunk, és komoly munkára használjuk az eszközt, kifejezetten jó a sok-sok kapcsoló, hiszen őrületesen sok lehetőséget biztosít nekünk.
Minden helyzetben tényleg kiemelkedő ez a termék. Live-ban volt szerencsénk nagy helyen top cuccokon is használni, és nem hagyhattuk ki az apróbb, valamint a minőségben nem igazán jó koncert cuccokat sem. Meglepő, de még a rosszabb felszereléseken is tud nagyot mutatni az arc1.1, az igazán komoly koncerteken pedig azzal okoz örömet, hogy fantasztikus soundot csinál. Stúdióban, felvételnél gyakorlatilag a “safe bet” kategória, nincs olyan dolog, ami ne szólna jól ezen keresztül. Tudom, hogy manapság divatos válogatni a preampeket felvételnél, de abban biztosak lehetünk, hogy bármit veszünk fel a buzzal, az kiemelkedően jó lesz. Ilyen hangi adottságokkal nem bírtuk ki, hogy ne vessük be keverésnél is. Itt egyetlen komoly gondunk volt, egész egyszerűen többet szerettünk volna! Mondjuk úgy 6-8 darabot egyből! Teljesen műfajfüggetlen a kütyü, hiszen a tök tiszta hangzástól a kellemesen színezősig mindent tudunk vele produkálni, ami nagyon kevés mai eszközről mondható el.
Az építés minősége is illeszkedik ahhoz, hogy mára a Buzz audio egy úgynevezett butik gyártó lett. Kiválóan össze van rakva, látszik és érződik, hogy nem olcsó szétesős eszköz. Ha pedig lecsavarozzuk a tetejét, hamar rádöbbenünk, hogy belül sem spórolt a tervező. Ha a terveket és az egyedi dolgokat nem is vesszük, már az alkatrészek is drágák. Belül példás rend uralkodik, szép kivitelezés.
Ami személyesen kifejezetten szimpatikus, hogy végre nem valamilyen vintage másolatról van szó, végre nem egy rekreáció, hanem igazi igényes, átgondolt modern eszköz, ami hangilag kivételesen jó. Nagyon tisztelem azokat a tervezőket, akik nem másolnak, hanem alkotnak. Ilyen akár a cranesong-os Dave Hill, vagy a milleniás John La Grou, és ilyen zseni Tim Farrant is, a Buzz audio feje. Tudtam, hogy jó ez a channelstrip, de így sok hónap után komolyan mondom, nem gondoltam, hogy ennyire jó.
Egy kis kütyünézegető:
