HANGERŐHÁBORÚ!

Akinek esetleg eddig nem lett volna fogalma a hangerő háborúról (loudness war), az talán ebből a kis videóból azért ráismert a jelenségre. Igazából tényleg csak arról van szó, évről-évre egyre jobban dinamikátlanná, lapossá keverik, masterelik az albumokat, így persze minden apró gyönyörűsége elvész a zeneélvezetnek. Ezért a jelenségért tipikusan mindenki mindenkit hibáztat, hangmérnök a kiadót, zenész a hallgatót, vagy épp mást, de a sor végeláthatatlan. Az egész történet egyébként már jóval régebben kezdődött, mint azt a legtöbben gondolják. Még a lemezvágók idején a “vadnyugaton” indult ez, ahol is azon versenyeztek, hogy ki tudja a bordák kapacitását úgy növelni, kihasználni egészen a fizikai határokig, hogy minél több basszushang férjen bele. Sok év eltelt azóta, de a helyzet egyre csak romlik. Egészen odáig jutottunk, hogy külföldön már bizony néhányszor még a rajongók is hangot adnak elégedetlenségüknek egy-egy zenekar új albumával kapcsolatban. Olvastam petíciót az új metallica lemezzel kapcsolatosan is, de sorolhatnék elég sok példát. Közben a szakma nagyjai próbálkoznak mindenféle meggyőző eszközökkel, hátha a folyamat még visszafordítható. Erre egyébként remek példa a Turnmeup!. Ebből az egész hisztériából egészen sokáig kimaradt a klasszikus és a jazz zene, de sajnos az utóbbi időben rendesen felzárkóztak azok is. Képzeljük el, hogy mennyire illúzióromboló, amikor mondjuk egy Beethoven szimfóniát úgy kell végighallgatnunk, hogy szinte egy hangerőben szól az egész. Nincsenek halk és hangos részek. Hát elmondhatom, borzalmas, hallgathatatlan. Teljesen ugyanez történik a pop/rock zenékkel is, csak ott valahogy nagyjából megszokta mindenki. Pedig milyen kár. Ha valaki igazán zenekedvelő, netalántán gyűjtő, annak javaslom keresse vissza gyűjteménye régebbi darabjait, és próbálja ki, hogy nem csak mint háttérzenét hallgatja, hanem leül és egy picit hangosabbra tekeri a potmétert. Lám, “üt” a lábdob, lélegzik az egész dal, értelmes tiszta hangszerek szólalnak meg. Na éppen ez lehetetlen, ha megöljük a dinamikát. Milyen rossz lenne úgy könyvet olvasni, hogy csupa nagybetűvel lenne írva minden, és nem lenne szóköz. TEHÁTVALAMILYENLENNEAZEGÉSZKÖNYVÚGYHATSZÁZOLDALONKERESZTÜL. Szerintem elég hamar feladnánk az olvasást. Én azt mondom, hogy végre fel kellene adni ezt az őrült versenyt, és inkább hangminőségben kellene versenyezni. Mindenki csak jobban járna a dologgal. Sokkal jobban szólnának a lemezek, élvezet lenne zenét hallgatni. Még egy egyszerű ipod is képes lossless formátumok lejátszására, tehát még útközben sem kellene nélkülöznünk a minőséget. Végszónak csak annyit, hogy ne feledjük, ha nincs halk, akkor hangos sincs!