engedd meg, hogy pár szót szóljak – mint LS9 felhasználó.
Valóban nem a csúcsmodellje ez a Yamahának és valóban vannak hiányosságai, főleg a párhuzamosan több csatornán szükséges valós idejű beavatkozások (v.ö: kézkezes keverés) terén. Azonban az alapesetben valóban kifogásolható hangminősége viszonylag egyszerűen jelentős mértékben javítható. Ha megfelelő külső órához szinkronizálod, .mp3 helyett akár .flac -ig is eljuthatsz – hogy az audiofájl – formátumok segítségével érzékeltessük a változást. És ez a külső óra lehet pl.: egy TC 3000 is, ami nálam bevált.
És ne feledjük, azok, akik kis helyen viszonylag nagy (>24) csatornaszámot kell hogy kezeljenek még mindig nem nagyon tudnak mást választani, mert sem árban, sem méretben, sem súlyban nincs megfelelő opponens.

Egyébként entry-level problémák ügyében sem kell temetni a japánokat, a Midas ennél sokkal messzebbre rúgta a pöttyöst a rengeteg hibát produkáló, helyenként nem is üzembiztos készülékeivel.

Szerintem az ls9 egy kifejezett “népkeverő” minden előnyével és hátrányával, de egy biztos, normál üzemi körülmények között kimegy a világból is. Főleg, hogy az újakat már alapból porvédős faderekkel szerelik. Kis buli szintjén maguk a japánok is előszeretettel használják ezt a gépet, míg nagyobb rendezvényeknél paradox módon szinte a Digidesign az egyeduralkodó (pl: MSI Japan, Hard Rock Café a Roppongin, etc).

Végszóként talán annyit, hogy tényleg nem a legacélosabb szerkezete ez az audioiparnak, de ekkora rugdosást talán mégsem érdemel.