Egy ideje nagy divat ez a remastering dolog. Ezzel alapvetően nincs is semmi probléma, ha a dolog tényleg indokolt, és mondjuk olyan ember csinálja a melót, aki nem csak attól érzi jól magát, ha feltétlenül széttekerget valamit. Azért, ha igazán őszinték vagyunk, túlnyomó többsége a remasterelt cuccoknak csak és kizárólag azért kerül forgalomba, hogy még egyszer ugyanazt vegyük meg, amiért egyszer már fizettünk. De még erre is azt mondom, hogy oké, mert ha a dolog fejlődött, jobb lett, akkor ezért nem egy olyan produkció van, amiért szívesen fizetek mégegyszer. A helyzet viszont sajnos nem ennyire egyszerű.
h5. Mastering, the art and science*
Persze a mai téma nem a mastering, de nem tudom megkerülni az említését. Annyira jó lenne, ha végre sokan rájönnének, hogy az igazi mastering nem kizárólag abból áll, hogy mindig processzálok valamit. Az is fontos, sőt, talán fontosabb is, hogy mit hagyok érintetlenül, mert tudom, hogy csak rosszat teszek vele, ha piszkálom. Magyarul fel kellene mérni, hogy az adott processz jót tesz-e egyáltalán. A probléma viszont az, hogy manapság a remasterek nagy része egy nagy kalap szar! Az eredetileg tök jól szóló albumból lesz egy agyonnyomott, túlprocesszált massza. Nem értem, hogy miért gondolják úgy bizonyos emberek, hogy ezzel ők jót tesznek. Tudom, hogy ez az egész probléma nagyon nem egyszerű, de még most le kellene állni ezzel a borzalmas trenddel, mert így csak azt érik el, hogy még azt is tönkreteszik, ami eddig jó volt.
Egy nagyon jó videót mutatok példaként, nem én készítettem. Pontosan bemutatja, hogy mi is történik az anyaggal egy rossz remaster során. És ez még a jobbik verzió, ennél sokkal rosszabbak szoktak lenni. Érdemes valami jobb cuccon hallgatni, hogy tényleg igazán jól halljuk a különbséget. Tudom, hogy a youtube quality nem az igazi, de még így is tanulságos.
*Bob Katz
Azért teszik tönkre, mert – mint ahogy egy másik hozzászólásomban említettem – nincs jó összehasonlító készségük, és szépérzékük sem. Akiknek ez nem adatik meg azok sincsenek elveszve, mert bizonyos egy fokig tanulhatóak ezek a dolgok (nyilván az lenne az igazi ha ösztönös lenne), csak általában rossztól rosszat tanulnak meg és mivel ők vannak többen Magyarországon ezért, ha valaki a helyes utat mutatná azt eretneknek tekintik. Sajnos ebben az országban az számít jónak, amit a többség annak tart, és ez az esetek többségében nem egyezik azzal ami valóban jó.