Van, aki azt hiszi, hogy a hívő ember élete nyugodt, csendes, küzdelmektől mentes. Nem érintik a világ gondjai, mert egy másik dimenzióban él, nem perlekedik a rossz, a nyomorúság ellen, hanem mindent alapból el tud fogadni. Pedig valójában a hívő élet nagyon is küzdelmes. Állandó belső harc jellemzi, ahogyan Sík Sándor, a papköltő némelyik versében is láthatjuk. Az Istenhez vezető út nincs akadályoktól mentesítve és nem veszi körül drótháló, ami kivéd minden külső hatást. A keresztény ember sem burokban él, hanem a világ forgatagának kellős közepében, ugyanúgy sújtják külső gondok és belső harcok, csak más hozzáállással és más eszközökkel száll ezekkel szembe. Mindennap keresnie kell Isten akaratát, le kell győznie bűnös belső indulatait, meg kell tanulnia feldolgozni a veszteség, a sikertelenség fájdalmait. De pont ebben van a többlete, ahogyan Sík Sándor soraiban is láthatjuk, aki tudta, hogy mindezt nem önerőből kell megtennie, tisztában volt vele, hogy nincs leküzdhetetlen akadály, csak Isten útján kell járni.