Különös tér az internet, kusza, de a mélyben mégis rendezett kapcsolatokkal csatlakozik gép és gép.
Tulajdonképpen lehetetlen pontos statisztikai adattal számszerűsíteni eme protokolláris kapcsolatok tömkelegét. Elképzelhető, hogy percről, percre változnak az adatok, egyre több felhasználót fogad be a kibertér.
Nyílván, akik parancsot adtak a hatvanas években az adattárolás és kapcsolattartás (kommunikáció) addig ismeretlen formátumának megalkotására, nem gondolták, hogy történelmet írnak. Tudjuk, hogy eredetileg egy kis szegmens, a hadiipari kommunikáció megvédésére szánták, s nem utolsó sorban taktikai előnyt reméltek az Integrated Network, vagyis az összekapcsolt számítógépes hálózattól, ahol egy-egy gép kiesése nem jelenti a teljes kommunikációs süketséget, elesve a sikeres válaszcsapás összehangolásától.
Mondhatjuk, hogy a nagy betűs INTERNET ekkor született meg, noha maga a kifejezés, csak a ’90-es évek közepétől terjedt el.
Nagy léptékben haladva, innen már csak a fejlesztők, feltalálók, szakemberek állhatatosságán múlott, hogy az egyszerűből, nagyszerűt, egyre látványosabbat alkossanak.
A modern email, a weblapok, a megjelenítést szolgáló egyre fejlettebb és bonyolultabb nyelvezet (html, php, ajax, java stb), valamint az egyre gyorsabb külső fizikai egységek (hardverek) nyomán született meg a mai formájában élvezhető „világ”.
Ugyanúgy élhetünk a kibertérben, mint azt a mindennapi valóságban tesszük.
Online születhetünk, temetkezhetünk, gyónhatunk, legjobb barátunkkal csetelhetünk, idegenekkel eszmét cserélhetünk, tanulhatunk, dolgozhatunk, bankolhatunk, étkezhetünk, hitünket gyakorolhatjuk, újságot olvashatunk, szerethetünk, szeretkezhetünk, gyűlölhetünk, kalandozhatunk, állatot nevelhetünk, játszhatunk, alkothatunk, intenzív, újabb és újabb lüktető adathalmaz borul szemünk elé minden egyes alkalommal.
Szörfölhetünk tudatosan az információn, mindig a legjobb, legszínesebb hullámot kifogva. El is veszhetünk, sodródhatunk, lehetünk magányosak, szenvedhetünk, lehetünk arctalanok, a billentyűzet ereje, az írás szabadsága felemelhet, de meg is szégyeníthet.
Lehetünk egyéniségek, becsapók és becsapottak, mesterek és tanítványok, naivak és hiszékenyek, eladók és vásárlók.
Bármire rávehetünk egy idegent és bármire rávehetnek bennünket. Szentek lehetünk vagy gyilkosok, felbujthatunk, vagy felbujtottak lehetünk.
Lehetünk bűnösök vagy bűntelenek, bűnözők vagy büntetlenek.
Nem tagadhatjuk a tényt, hogy a két világ határai, a fentiek tükrében néha összemosódnak, de még mennyire! Valahol ez már „az egymásra-utaltság legmagasabb fokon szervezett formája”.
Mára már nem az a kérdés, milyen jövőképet fest ránk nézve az internet, hanem az, milyen lenne internet nélkül jelenünk, jövőnk és múltunk?
Érdemes néhány percre belegondolni!